Zsiráf az előszobában

Szinte derékszögben tűz a nap, a levegő vibrál, a bennszülött kísérők az akácia árnyékába húzódtak a terepjáró mellé. Állok a sátor előtt, és távcsővel figyelek egy csordát. Jobb felől hiénakutyák ugatása hallik, talán beteg antilopra leltek, már a keselyűk is kilesték a jövendő koncot. Puskám a vállamon lóg, biztonságban érzem magam, a társaim is tapasztalt vadonjárók. Körbeutaztam Afrika határtalan szavannáit, Tanganyika, Kenya, Uganda végtelen vadonjait. Megszámlálhatatlan elefánt és gnú csordákat láttam porfelhőbe burkolózva, a száraz évszakban ivóhelyükre vonulni. Kecses impalák szökelltek cikázva éhes párducok és oroszlánok orra előtt, robusztus bivalyok és orrszarvúk dübörögtek tova. Lustán heverésző oroszláncsaládokat figyeltem megilletődve, és toronymagas zsiráfok kecses nyaktáncán merengtem. Gepárdok szélsebes vágtáiban gyönyörködtem, és sohasem fáradtam el a burjánzó ősvadon fantasztikus növény és élővilágát nézni. Persze mindez, csak a képzelet határtalan szárnyain történt és történik meg velem, esetleg a mozivásznat nézve, vagy a TV előtt ülve. Több izgalmas és veszélyes oroszlánvadászaton is részt vettem Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond izgalmas és érzékletes útleírásainak jóvoltából.

Afrika édes levegője a távolból is átdereng, és most betölti az előszobát. A leghatalmasabb kontinens, melybe több Európa beleférne, mindig is vonzott titokzatosságával, egyedülálló, színvilágával, sokféle őslakójával. Mint képzőművésznek és lakberendezőnek, a megszokottól eltérő, szokatlan, újszerű, szín, forma és motívumvilágot kínál, és ösztönöz festésre, barkácsolásra, izgalmas lakberendezői megoldásokra. Teljesen nem ismeretlen az afrikai motívumok, bútorok, maszkok használata az európai, főként városi, polgári enteriőrökben. Az art-deco irányzat különösen kedvelte az egzotikus motívumok használatát és napjainkban ismét divatos.

Afrika édes levegője engem is újra megérintett. Történt, hogy néhány bútorunk feleslegessé vált, de igazából nem akartuk kidobni őket. Két kis szekrényről van szó, az egyik egy fehér laminált, álló, egyajtós, fürdőszobába való, de ott betelt a hely. A másik egy régi konyhagarnitúra kétajtós, festett, kétfiókos tároló egysége, szokatlanul alacsony, igazából sehová nem passzolt. A fehér laminált felület csúszik, nehezen festhető, ezért egy színtelen vizes bázisú parkettalakkal alapoztam. Erre kerültek ecsettel, akril festékkel az afrikás minták, majd ismét lakk. A tetejét egy krokodil hatású, angolvörös műbőrrel borítottam ragasztással. Száradás után falra szereltem, cipőtisztító szereket tartunk benne. A kétajtós, fiókos szekrénykét egy kiszuperált, a hatvanas években használatos TV- állványra csavaroztam, így kellemesen magas lett hosszú lábain. Eredeti krémszínű festését szalmiákszesszel zsírtalanítottam, barna foltokat pingáltam rá, azóta is csak ZSIRÁFNAK hívjuk, száraz élelmiszereket, liszteket, papírszalvétákat és hasonlókat tartunk benne.

Ezzel a két kis bútorral megújult és különlegessé vált az előszobánk hangulata, Afrika édes levegője tölti be a teret, néha egy kis oroszlánszaggal vegyülve a mellékhelyiségek irányából. A szavannák napfényes, végtelen szabadságát érzem, így távol Afrikától.

2009. február 21.