Szinte bénultan fekszem az ágyamon, a hajnali szellő kottázza a hangokat, melyektől mint hajósnép a szirének énekétől nem tudok szabadulni. Számomra abszolút stresszoldó hatású, kicsit olyan mint a jazz, valami nagyon ősi és mélyen fekvő húrokat rezonáltat bennem. Így tavasszal, közeledve a Húsvéthoz, a böjti szelek idején, különösen üde és friss fuvallatok keverednek ezoterikus energiákkal. A Húsvét sajátos vallási tartalmában, mint megannyi réteg, mint a hagyma levelei, ott van a legősibb pogány tavaszvárás, a kikeletünnep, az örök megújulás ígérete és még rengeteg mítosz. Ehhez jön még a kínai hagyományból, a feng-shuin keresztül népszerűvé vált szélcsengők titokzatos világa, mely ugyancsak a friss pozitív energiák felélesztésében, talán a tavasz vonásában is játszik szerepet. Valamiért kezdettől fogva vonzódom a feng-shui világához, tetszik a logikája, a némi hókuszpókuszt leszámítva ami
óhatatlanul rárakódott. Egyből vonzódtam a szélcsengőkhöz is, így kiválasztottunk a lakásba egy szép hangú Bambuszcsengőt, hogy hangjával energetizáljuk a sötét, szűk és magas előszobánkat. Igaz, hogy eredetileg kültérbe való, de mi így szeretjük. És a hal itt lép a képbe. A „gyári” kiszerelésen egy viszonylag kicsi bambuszlapocska lógott a csengő ütőjén, melyről úgy tapasztaltam, hogy nem tud elegendő szelet befogni a kielégítő működéshez. Készítettem hát könnyű alumínium lemezből egy jó tenyérnyi halat és ezt függesztettem a helyére. Miért pont halat? Mert egyszerűen ez volt számomra a kézenfekvő, valami belső sugallat hatására. A festményeimen is sokszor szerepelnek halak. Most már a legkisebb légmozgásra is megszólal. Nyáron erősebb száljárás esetén le is szoktam róla akasztani, mert olyan csörömpölést rendez, hogy nem lehet tőle aludni. Most a Húsvét előtti böjt kapcsán megint terítékre (szó szerint) kerül a hal, melyet agyafúrt egyházfik, anno ügyesen kivontak a húsevés tilalmának szabálya alól. Mellesleg, korai keresztény jelkép. Függetlenül a Húsvét vallási tartalmától, azzal mindenki egyet ért, hogy az azt megelőző böjtölés egy kiváló méregtelenítő és egészséget frissítő, megújító procedúra, tekintetbe véve a farsangi időszak féktelen lakomáit. A hal, mint könnyen emészthető és tápláló fehérje, bekerülhetett a böjti étkek közé.
Lássunk hát egy ilyen halreceptet, ahogy én csinálom. Nagyon egyszerű, mint általában a böjti ételek. Hekket vásárolok hozzá, tekintettel a családunk hölgy tagjaira, akik nem szeretnek a szálkákkal babrálni. Makrélából, vagy a flancosabb lazacból is készíthető. A megtisztított haltörzseket, vagy haldarabokat egy fedeles hőálló-üveg tál fedelére teszem, és leöntöm sötét szójaszósz, egy kevés víz, citromlé keverékével. Érjen alul egyharmadáig a halnak. A tetejét sózzuk fehérborsozzuk, és az edény alját teszem rá fedőnek. Előmelegített sütőben, alacsony hőfokon (~160°C), 25-30 percig, végig lefedve készre gőzölöm. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemmel és hámozott citromkarikával díszítem. Köretnek hagymás, babéros burgonya-salátát adok hozzá, de lehet mással is kísérletezni.
A könnyű ebéd után emésztést segítő lehet a bambuszcsengő hangjára relaxálni.
2009. április 06.
