Mióta Edisonék kiépítették az első elektromos hálózatot az XIX. század végén New Yorkban, abszolút természetesnek vesszük, hogy vezetékek erdejében élünk, és egy kattintásra, vagy egy csatlakozó-dugó beillesztésére mindenféle elképesztő ketyeréket tudunk működtetni. Családi tulajdonban van egy Chicagóban, az 1860-as évek táján kiadott csodálatos fekete-fehér fotóalbum, felvételekkel a világ minden tájáról, városairól emberekről. Sehol nincs egyetlen árva villanypózna, telefonpózna, vagy madzag, itt-ott néhány gázlámpa árválkodik, és lóvontatás mindenütt. Úgy tűnik, nagyon nyugodt és tiszta világ volt. Most igazán szerencsésnek kéne éreznem magam, hogy ebben a korban élhetek? Annyira természetesnek veszünk bizonyos technikai lehetőségeket, minthogy három szemünk van, meg négy fülünk. Vagy nem? Talán az ókori ember lehetett ennyire elszállva magától, hogy nem a primitív bunkók korában kellett élnie amikor még nem ismerték a kereket. Persze eljön majd az idő a távoli jövőben, ha közben az emberiség ki nem csinálja magát, amikor már nem lesz szükség semmilyen madzagokra a tökéletes energia ellátáshoz. Addig is, hogy kütyüink zavartalanul működhessenek, el kell viselnünk néhány kellemetlen velejárót is.
A konnektorok, vagy hivatalosan a hálózati dugaszoló-aljzatok sajnos nem mindig a megfelelő helyen és megfelelő számban vannak kiépítve lakásunkban. Lehet ez nem kellően előrelátó tervezés eredménye, vagy egy régi építésű lakás öröksége, olyan korból amikor még az egyetlen villamos-masina az elektromos bajuszpedrő volt, és ugyebár, ehhez nem kellett annyi kismalacot a falba építeni. A hiányzó, vagy kevés számú csatlakozókat aztán mindenféle hosszabbítókkal és elosztókkal, majd az elosztók elosztóival próbáljuk pótolni. Egy asztali számítógép madzag igényénél, hajdan egy fregatt kötélzete is egyszerűbb volt. Mert kell egy a gépnek, egy a monitornak, a nyomtatónak, a szkennernek, az aktív hangszóróknak. Nem árt, ha az íróasztallámpa is világít, ja, és a telefontöltőnek is kell, meg az iPod dokkolójának, és kell egy az elektromos körömreszelőnek is, hülyeség esetére.
A bonyodalmakat tetézheti, hogy a konnektorok rendetlenül, rossz helyen is vannak. Mert lehet, hogy az egyetlen használható a nagy szekrény háta mögé kerül, na oda kússzál be öcsém! Persze ilyenkor megoldás az elosztó hosszabbító, lapos dugóval aztán a bútort rátoljuk, a kiálló 4-es, 6-os elosztóra meg mehet a sokféle technika. A földön csak úgy burjánzik az elektromos lián, porfogónak meg botlódrótnak kiváló. Aztán jó, ha a kutya is megrágja, attól egyből feláll a füle, a gyerekeket meg jobb pórázon tartani, mielőtt angyalkást játszanának.
Egy minimálos design lakásban kifejezetten snassz és stílustalan, ha az elektromos vezetékek látszanak. Nagyon gondos, előrelátó és kimerítő tervezéssel ez is kivédhető, de ennek ára van, szó szerint is. A korszerű, buszos rendszerű, integrált, intelligens elektromos hálózatokkal mindez csökkenthető. Néhány világcég jelentkezik ilyen előremutató konstrukcióval, de a csatlakozó készülékek száma ettől nem lesz kevesebb, esetleg elegendő számú dogaszoló-aljzatok kerülhetnek a szükséges helyekre. Így a rendetlen konnektorok jelensége talán némileg rendeződik.
2009. április 08.
