Nem kell megújítani a forgalmiját, nem kell évszakonként gumit cserélni, nem kell leszállási és felszállási engedély, kötelező biztosítás sem. Parkolási gondjai sincsenek, az üzemanyag árak hektikus ugrálása hidegen hagyja, megelégszik egy kis gondoskodással, sepregetéssel, portalanítással, és nem panaszkodik, ha cipőben lépünk rá. Nem bonyolult irányítani, csak ráállok a közepére, behunyom a szemem és elképzelem hova szeretnék jutni. Aztán, - Repülj szőnyeg! És repül, mint a szél vagy mint a gondolat, felhők felett, galaxisokon át, most éppen vissza az időbe, a kezdetekhez amikor még új volt.
Pontosan emlékszem, mert a lányom akkor született, ifjú házas voltam, ilyenkor az ember folyamatosan szépítgeti gyarapítja a lakását, még akkor is, ha az nem a sajátja. Édesanyámnak volt valami titkos, személyes ismeretsége a varázsszőnyeg készítőkkel. Együtt mentünk a varázsszőnyeg boltba kiválasztani a színt és a mintát, és persze a méretet. Tiszta gyapjúból készült, de gondolom, még valami varázs szálakat is csomóztak bele titkosan. Az akkori szobánk egyik fő dísze lett, pár napos lányom első fürdetése is felette zajlott a kis fürdőkádban, melyet valami székre, vagy hokedlire fektettünk. A gyermek kezdettől fogva imádott pancsolni, hamarosan jelentős mennyiségű tócsa került a vadonatúj varázsszőnyeg kellős közepére. A víztől a gyönyörű új gyapjúkötés szépen összeugrott a szőnyeg egy kissé megtekeredett. Nosza rögtön belevágtam a fürdőkádba és beavattam az egészet. Innentől fogva gyakorlatilag elnyűhetetlen lett, nem fogott rajta, sem kard, sem golyó, és a lányom manővereit is lazán viselte.
Úgy adódott, hogy a sors keze betette a lábát, én pedig kényszerűen költöztem egyik helyről a másikra, de a varázsszőnyeg mindenhova jött velem, illetve vitt engem. Aztán megállapodott ott ahol most is élek. Némi lakás átrendezési próbálkozások után foglalta el a mostani helyét, a lakás legnagyobb helyiségéből, a nappaliból kialakított étkező konyhában. A helyiség ajtajától fut, az ebédlőasztal és a konyhapult között az erkélyajtó felé. Mondhatni, fő közlekedési útvonalon. Néhányan talán megütközve kérdezik, hogy kerül egy konyhába perzsa futó? Kerámia csempének kéne lenni ott rendesen, minden normális lakását szépítő tudja. Igen ám, de ebben a helyiségben megmaradt a régi nappali tölgyfa parkettája, hát miért ne lehetne rajta perzsa futó is, pláne még egy ilyen varázslatos. Nincs fogalma senkinek, milyen kellemes érzés reggel az ágyból kikelve, mezítláb lépkedni ezen a meleg, puha szőnyegen, miközben valamelyikünk felkészíti a kávét, vagy a teavizet. Hihetetlen módon, a tíz-egynéhány év alatt a főzés sem hagyott rajta különösebb nyomot, igaz a konyhát ergonómiailag a lehető legoptimálisabbra terveztem, és építettem, így csökkentve a nem kívánatos szennyeződések esélyeit. A szőnyeg pedig legnagyobb megelégedésünkre még egy darabig kitart. Valahol hallottam, hogy a repülő szőnyegek lassan elvesztik varázserejüket, ha a kötésük foszladozni kezd, és sajnos néhol már megbomlottak a szálak.
Így hát, míg lehet, élek a lehetőséggel, a szőnyeg közepére állva lehunyom a szemem, és csak úgy, kedvemre szálldogálok, térben és időben.
2009. április 09.
