Csokinyukilás

Egyszer a Mikulás sétálgat az erdőszélen, éppen pihenő idejét tölti, a nagy Karácsonyi rumlinak, meg a farsangi vigasságoknak már se híre se hamva. Egy hosszabb szabadságot vett ki, lejött ide Délre és most egy kicsit álmodozik, csak úgy, kint a jó levegőn. Hallgatja a madarak trilláját, melyből Lapp-földön bizony elég nagy a hiány.
Vidáman süti az áprilisi Nap, a bunda is lemelegedett róla, csak egy könnyű kiskabátot kapott magára. Tavasz van bizony, az utolsó hófolt is csak emlék, a rügyek a fákon, bokrokon, már két könyékkel tolakszanak, a madarak az égen egymást lökdösik. Az árvácskákat is ki kéne ültetni már... gondolja, és tovább ballag a harmatos fűben. Hát, amint a répaföldek környékére ér, látja ám, hogy egyáltalán nincs egyedül. Egy furcsa, bosszúfülű, ugrándozó járású alak bontakozik ki a messzeségből. Ahogy rövidlátó szemeit hunyorgatja, egyre erősebb benne a felismerés, hogy régi barátja az, a Nyuszi. Mindketten nagyon megörülnek, amint közelebb érnek, illendően üdvözlik egymást. A Nyuszi éppen kiszaladt (kiugrált) megnézni csírázik-e már a répa, meg összekapkod egy kis hónapos retket a fóliasátor alól, aztán igyekszik vissza, mert neki hamarosan kezdődik a Húsvét, és bizony ott helyt kell állnia.

- Gyakran látom a szobraidat, az üzletek a polcain, – mondja a Nyuszi, én meg a tiédet, replikáz a Mikulás, - gratulálok! Csak a csokoládé minősége néha elég gyatra, de hát így olcsóbb.

Már októbertől lehet látni csokimikulásokat, aztán még februárban is találni az üzletekben, hosszú ünnep, mi?

- Hát te sem panaszkodhatsz, március végétől, már rohamoznak a különféle méretű, színű, ízű nyulam-bulamok, aztán csak a júniusi kánikula vet véget a hajcihőnek.

Hát igen, elég strapás, de a gyerekek nagyon élvezik.

- Volna egy korszakalkotó ötletem Nyuszi! Egyesítsük erőinket, hisz mind a ketten ajándékozunk, legnagyobb közönségünk a gyerekek, mindketten kötődünk a csokoládéhoz, és mindketten eldugjuk az ajándékokat. Olyat találtam ki, ami Nyuszi is, meg Mikulás is lesz egyszerre. Ez az újdonság pedig a Csokinyukilás.

- Csokinyukilás! - ismétli párás szemmel a Nyuszi, és rögtön felpörög az agya, hallani, ahogy felsivít a turbó. - Egyenesen zseniális! Elég egyetlen gyártósor, többféle mérettel és némi színmódosítás. Abszolút takarékos, és nincs időkiesés az átállás miatt, folyamatosan elláthatjuk a gyerekek igényeit, ősztől a következő nyárig. És a fülemet is leharaphatják, neked meg a csizmádat. Ugorj be hozzám Húsvétkor reggelire, és megbeszéljük az üzleti stratégiát. Én ugyan nem eszem húst, de a barátaim kedvéért, finom főtt sonka lesz, almás tormával, foszlós kaláccsal, újhagymával és hónapos retekkel. A főtt tojásokat pedig, sötét szójaszósszal szoktam legegyszerűbben megfesteni. Kóstold meg mindet!

- Jól hangzik, köszönöm, elmegyek! - mondja a Mikulás, és nyel egy hatalmasat.

- Éljen a Csokinyukilás! - mondják aztán és kezet ráznak.

Ezzel a Nyuszi elviharzik a hónapos retkeivel a hóna alatt, húsvétot intézni.

Hogy mi lesz a projektből és mikor, legyen az ő titkuk. Az idei Húsvétot, gondolom a megszokott csokinyulakkal kényszerülünk ünnepelni, mivel a polcokon csak ilyeneket látok. A gyerekek persze ezeknek is boldogan fogják leharapni a füleit, hogy begyömöszöljenek mellé a pofazacskójukba még néhány színes tojáscukrot is, mert úgy teljes az élvezet. A dietetikusok és a gyermekfogászok pedig időlegesen forduljanak el.

2009. április 06.